Névadónkról


“Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában”.


Jókai Mór (1825-1904)
    
1825. február 18-án született Révkomáromban, nemesi, értelmiségi családban. Apja Ásvay-Jókay József ügyvéd és árvagyám, édesanyja Paulay Mária. Két idősebb testvére: Károly és Eszter. 1835 őszén Pozsonyba került cseregyermekként két tanévre németet tanulni. Pozsonyból hazatérve szülővárosában végzi a gimnáziumi osztályokat. Szabadidejében nyelveket tanul tanárától és a későbbi sógorától, Valy Ferenctől.

1837 októberében meghal apja. Ekkor Valy Ferenc veszi át nevelését, aki felismeri tanítványa tehetségét, rendszeresen tanítja nyelvekre, stilisztikai és retorikai ismeretekre és elhatározza, hogy írót nevel belőle.

1841-ben, tizenhat éves korában a pápai kollégium diákja lesz, ahol filozófiát tanul. Itt keletkezik első fennmaradt alkotása, az Istenítélet és itt ismerkedik meg barátjával, Petrovics (Petőfi) Sándorral.

1842-ben Kecskemétre megy jogot tanulni. Az itt töltött két évről írja: "Kecskemét tett engem íróvá, testben-lélekben itt frissültem fel, itt erősödtem meg.", ugyanis itt érte az első irodalmi siker A zsidó fiú című drámájával, melyet a Magyar Tudományos Akadémia - Vörösmarty, Bajza stb. - dicséretben részesít.

1844-től Komáromban, majd Pesten folytatott jogi gyakorlatot 1846 végéig. Ezen időszakban megjelent novellái és Hétköznapok 1846 című regénye végképp eljegyzik az irodalommal, Petőfinek legjobb barátjává, fegyvertársává teszik.

1847. július elsejétől az Életképek című lapot szerkesztette, annak 1848-as megszűnéséig.

1848. március 1.5-én a forradalmi ifjúság egyik vezető alakja, a tömeg mozgatója és szónoka, a tizenkét pont szerkesztője. Március 15.-én este szövődik kapcsolata Laborfalvi Róza színésznővel, a Nemzeti Színház örömmámorban úszó Bánk Bán előadásán, kivel augusztusban kötnek házasságot. 1848 szeptemberében megszakad Petőfivel való barátsága, hiszen Jókai azokkal tart, akik hajlamosak az egyezkedésre, és ezt a radikális Petőfi legkevésbé barátainak bocsátja meg. Elkíséri Kossuthot alföldi toborzóútjára, október közepén Kossuth Csernátonyval együtt a bécsi felkelőkhöz küldi.

1849. február 22.-én Debrecenben megindítja a békepárti Esti Lapokat. Április utolján visszatér Pestre, szerkeszti a Pesti Hírlapot s a fővárosi Esti Lapokat a trónfosztás szellemében.

1849. július 8-án ismét menekül Pestről. Útjának majd bujdosásának állomásai: Kecskemét, Szeged, Arad, Nagyszalonta, Arad, Gyula, Miskolc, Tardona. Bujdosik, amíg felesége — Laborfalvi Róza, a kor ünnepelt színésznője — jól használható hamis papírokat szerez neki. Ezekkel vészeli át az életveszélyes időszakot. Egy ideig álnéven ír, de végre írhat saját nevén is.
Közben elválik Laborfalvi Rózától, de igazából ekkor kezdődik a Jókai-romantika diadalútja. Az 1850-es évektől kezdődően felidézi szinte az egész nemzeti történelmet.

Képzelete kiapadhatatlan, meseszövése bravúros, stílusa gördülékeny, szellemes. Regényeit ontja (Csataképek, Egy bujdosó naplója, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán), lapokat alapít és szerkeszt. A Vasárnapi Újság, majd az Igazmondó szerkesztője, az Üstökös, a Hon alapítója.

1858. decemberében a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1860-ban a Kisfaludy Társaság tagjává választják. 1861-től országgyűlési képviselő, minek folytán megismerkedik Tisza Kálmánnal, a későbbi miniszterelnökkel, kinek beáll pártjába is. Az 1860-as években jelennek meg az Elátkozott család, Szegény gazdagok, Az új földesúr, Mire megvénülünk, Politikai divatok, A szerelem bolondjai, és főként A kőszívű ember fiai című regényei.

1875-től kezdve szándéktalanul kormánypártivá lett, mivel Tiszát nevezik ki miniszterelnöknek, így a politika terén Jókai egyre jobban fordul kételkedésbe.

Az 1870-es években születnek meg Az arany ember, Jövő század regénye, Fekete gyémántok című regényei.

1884-ben közeli ismeretségbe kerül Rudolf trónörökössel, elvállalja a tőle kezdeményezett Az 0sztrák-Magyar Monarchia írásban és képben magyarországi részének szerkesztését. A sorozat 1901-ig folyik.

1890 márciusában lemond Tisza Kálmán, ez végképp elidegeníti a politizálástól. De írói alkotásai terén, A tengerszemű hölgy című műve elnyeri az MTA százaranyas Péczely-díját, az első jelentős irodalmi díjat az író életében, melyet egy újabb követ 1898-ban a Sárga rózsáért.

1896-ban megbukik az országgyűlési választáson, de 1897-ben Ferenc József kinevezi a főrendiházba.

1899. szeptember 16.-án,  hetvenöt éves korában újra nősül, feleségül veszi a húszéves Grósz (Nagy) Bellát. Ezért országszerte támadják, meghasonlik rokonságával.

1900 júniusában Bellával megtekinti a párizsi világkiállítást.

1902. október 13-14-én Nagyvárad társadalma ünnepli, ekkor találkozik Ady Endrével is.

1904. május 5-én órakor rövid szenvedés után tüdőgyulladásban halt meg Budapesten.
Jókai Mór irodalmunk legolvasottabb és legtermékenyebb regényírója, helye kétségtelenül literatúránk klasszikusai között van. Az ő munkássága teremtette meg Magyarországon a modern értelemben vett olvasóközönséget. Jókai a magyart regényolvasóvá, a regényt magyarrá tette. Betetőzője a romantikának, de túl is lépte azt. Jókai a magyar nyelv egyik legnagyobb művésze, s a sajátos Jókai-stílus rendkívül sokféle stílusrétegből tevődik össze, illetve sokféle közlésmódot, beszédhagyományt ötvöz. Sajátja a jogi végzettséggel is összefüggő, a klasszikus retorika alakzatain formálódott szónokias beszédmód. Különösen leírásaiban a romantika hömpölygően zenei stíluseszménye az uralkodó. Párbeszédei - a közlés funkciójától függően - életteliek. Sokféle szókincsrétegből merít: a latinos alapozottságú hivatalos-jogi nyelv lexikája éppúgy sajátja, mint a tudatosan gyűjtött és használt népnyelvi, tájnyelvi fordulatok, szólások és szólásmondások. Valószínűleg ő az első magyar író, aki a stílusok és stílushatások vegyítését jellemzésre, leírásra és hangulatkeltésre egyaránt használni tudta.

Jókai Mór máig maradandó pályaképét a kortárs-utód Mikszáth Kálmán írta meg 1907-ben, Jókai Mór élete és kora címmel, melyben egyebek mellett a következőt írja az író-óriásról:"Kétség se fér hozzá, hogy egy csodás, jó és ártatlan ember volt, finom lelkű, tele gyöngédséggel és érzékenységgel - az előbbit sokszor mutatta meg és szerette ezt csattanós jelenetekben tenni, mintegy a külső hatásra is számítva, de az utóbbit gondosan rejtegette. Haragot nem tartott senki ellen, a bosszút nem ösmerte. Lelke olyan volt, mint egy sima tó, hullámait szabad szemmel észre nem vehette senki, pedig bizonyára mozgott az és gyűrűzött."  


Események



Összes esemény




Látogatók száma: 33245